Tegnap Gyuszi nagybátyja 53 évesen elhunyt.
Nagyszerü ember volt, nagyon sokan szerették őt! Én még soha nem hallottam senkit ugy nevetni mint őt, amikor szivből nevetett. Bár nagyon ritkán találkoztunk, de hiányozni fog nekünk ő is.
A miértekről szeretnék még pár szót irni. Nem riogatás képpen, inkább tényszerüen! Mióta ismertem őt, mindig is dohányzott, az utóbbi időben már láncdohányos volt. Sok minden közrejátszott a torokrák kialakulásában, de ez volt az egyik fő okozója.
Sajnos van több barátunk is, akik dohányoznak, van aki csak hébe-hóba, van aki naponta csak pár szálat sziv el, de vannak olyanok is, akik már nem birják ki bagó nélkül. És most komolyan féltem őket. Akkor, amikor az ember előtt ilyen történik, nem hallja, vagy olvassa valahol, hanem közeli hozzátartozójával történik meg, akkor akaratlanul is eszébe jutnak a szeretett vagy kedvelt emberek és aggódik értük. Vigyáznunk kellene magunkra!
Egyszer ezt mondta valaki: Ha Isten azt szerette volna, hogy az ember cigarettázzon, akkor kéményt is tett volna a fejére!
